 A Parkinson-kór gyógykezelése |
A fejezet tartalma bár releváns. lényeges átdolgozásra és kiegészítésre fog sor kerülni. Új fezetrész lesz a főbb gyógyszerek ismertetése, teljesen átdolgozásra kerül az agysebészeti rész, az őssejt-terápia önálló nagy terjedelmű fejezetbe kerül. További alfejezet fog szólni az utóbbi évek ígéretes vagy kudarcba fulladt gyógyszerkísérleteiről. Várható elkészülés: folyamatosan kb.. 2009.08.31-ig
|
|
Miként az az eddigiekből már kiderült, a betegséget kiváltó sejtelhalást megállítani - pláne visszafordítani - mai tudásunk szerint nem lehetséges, tehát a Parkinson-kór nem gyógyítható. Vagy mégis? Ha gyógyításnak nem is, de gyógykezelésnek talán nyugodtan nevezhetjük azt az eljárást, amit egyszerűbb nevén rendszeres testmozgásnak, szakmai nevén pedig gyógytornának hívnak. Ez az egyszerű módszer a leghatékonyabb fegyver a Parkinson-kóros beteggel foglalkozó orvosok, és magunk a betegeknek a kezében is, melyet a betegség előrehaladásával szemben a legnagyobb hatékonysággal tudnak állítani. Talán nem mindenki tudja, hogy a fizikai aktivitás hiánya csökkenti az agyba jutó oxigén mennyiségét és ezáltal tovább roncsolja az agysejteket és a kognitív (gondolkodásbeli) tudás, valamint az izomerő elvesztéséhez vezet. Az agy működését jelentős mértékben befolyásoló anyagokkal (oxigén és glukóz) való ellátása az intenzív testmozgás során javul, és ezáltal új kapilláris erek jönnek létre. Ezek a korábbinál több vért vezetnek az agysejtekhez, melyek válasza a megjavult vérellátásra sejtvédő vegyületek termelése és új sejtkapcsolatok kiépítése. Talán sokan még ma is úgy gondolják, hogy igaz az a régi feltevés, hogy az elhaló agysejtek helyett nem képződnek újak és nem jönnek létre új kapcsolatok. Ezzel szemben ma már egyértelműen kimutatható, hogy az emberi agy igenis képes új kapcsolatok kialakítására és a sérült agyterületek megkerülésével visszanyerni az elvesztett motoros funkciókat és az izmok működésének szabályozását. A rendszeresen ismétlődő fizikai mozgásgyakorlatokra történő koncentrálás pedig jó hatással van mind magukra az izmokra, mind az őket szabályozó agyi működésre. Mint ismeretes, a Parkinson-kórban szenvedő betegek túlnyomó része túl van ötvenedik életévén, amikor is egyre érezhetőbbé vállnak a természetes öregedés különböző testi jegyei. Ahogy öregszenek az ember izmai, úgy kezd térfogatuk csökkenni, egyre merevebbekké válnak és egyre kevésbé viselik el a stresszhatásokat. Nemcsak például a kéz szorítóereje csökken, de a szívizom működésképessége is. Ezáltal bizonyos, régen megszokott és begyakorolt mozgások kivitelezése egyre nehezebbé válik, illetve egyre gyorsabban fáradunk ki. A fizikai erő csökkenése miatt egyre kevesebbet mozgunk, és az egyre kevesebb mozgás miatt az izmok ereje egyre gyorsabban csökken. Ördögi kör lenne ez, ha nem lenne mód kitörni belőle. Unalomig elcsépelt közhelynek számít, hogy kortól függetlenül mindenkinek többet kellene mozognia, törődnie kellene fizikai aktivitásának és erejének megőrzésével. Még az egészséges ember sem gondolkodhat másként, de a Parkinson beteg különösen nem, mert ezzel - ha nem is saját halálos ítéletét írja alá - , de egyértelműen nemcsak saját, de hozzátartozóinak életét is meg fogja keseríteni.
|
||
|
Magyarországon a Parkinson betegek gyógytornáztatása, illetve arra való betanítása egyáltalán nem megoldott. Ezt alig kell bizonygatni ott, ahol egy egyetemi ideggyógyászati klinika legfeljebb 10 beteg befogadására alkalmas tornatermében heti kétszer egy órát lehet a Parkinson betegek gyógytornájára fordítani (mert természetesen más betegek is rászorulnak a tornaterem használatára). Ugyanakkor ne hallgassuk el azt se, hogy egy-egy Parkinson gyógytorna foglalkozáson alkalmasint legfeljebb 10 beteg jelenik meg, és nem azért, mintha a többiek otthon tornáznának. A magunk részéről annyit tudunk jelenleg segíteni, hogy honlapunkon külön részt szentelünk a gyógytornának, ahol több, képekkel illusztrált és szakképzett gyógytornász által vezényelt tornagyakorlatokat fogunk ismertetni, melyekből egy mellékelt módszertani útmutató alapján mindenki összeállíthatja azt a nehézségi fokozatú gyakorlatsort, ami saját állapotának megfelel. Sajnos az ide vágó anyag (a tornagyakorlatok képekkel illusztrált ismertetését) fordítási ás közzétételi jogát csak nemrégiben kaptuk meg amerikai támogatónktól (NPF), így ez egyelőre még fordításra, valamint egy önkéntes gyógytornászra vár, aki segít a gyakorlatok szakszerű összeállításában. A fentieken kívül vannak magyar nyelvű gyógytorna leírásaink (nem is kevés), ami arra vár, hogy jelentkezzen egy gyógytornász, aki vállalja, hogy a leírt gyakorlatokat elvégezhető tornautasításokra átfordítsa. Befejezésül ismételten hangsúlyozzuk, hogy a legkevesebb, amit a Parkinson beteg saját érdekében megtehet, az a rendszeres gyógytorna. "Én még olyan beteggel nem találkoztam, aki szeretett volna tornázni. - mondta hiteles források szerint az egyik ideggyógyászati klinika gyógytornásza. Majd hozzátetette: De muszáj! Muszáj! Muszáj! Tornázni pedig azért muszáj, mert a rendszeres mozgás mellett (már amennyire azt a beteg állapota lehetővé teszi) szinte ez az egyetlen dolog, amivel a betegség negatív hatásait a Parkinson beteg maga is ellensúlyozhatja. A Parkinson-kór kezeléséhez nem elegendő az orvos által felírt gyógyszer rendszeres szedése. Legalább ennyire fontos (lenne) a betegek felvilágosítása és támogatása akár az állami egészségügy, akár civil szervezetek által létrehozott Parkinson beteg szervezetek segítségével. Időben meg kell(ene) szervezni a betegek közösségekben történő szociális foglalkoztatását, a beszédterápiát és a fizikoterápiát, valamint a betegek és hozzátartozóik tanácsadását. Számos országban ezt a feladatot központilag irányított szakrendelések, illetve önszerveződő Parkinson társaságok és egyesületek látják el, melyekben a betegek rendszeresen találkozhatnak szakorvosokkal, szakápolókkal, szociális nővérekkel. Magyarország ettől még sajnos nagyon messze áll, de azért tekintsük át a felsorolt betegellátás minden felsorolt összetevőjét, ha másért nem azért, hogy legalább lássuk, hogy mik lennének a teendők ezen a téren.Fontos figyelmeztetés! 1. Azt, hogy mikor melyik csoportba tartozó és azon belül is melyik konkrét gyógyszer milyen mennyiségű és gyakoriságú alkalmazásától várható a beteg számára a legkedvezőbb hatás, számos tényező (többek között, és eléggé nem hangsúlyozható módon egyes gyógyszerek rendkívül erős mellékhatása) határozza meg. A gyógyszerrendelés és beállítás egyáltalán nem könnyű feladata a beteg kezelőorvosára hárul és o viseli érte a felelősséget. Magyarán szólva a számos egyéb, nem gyógyszeres terápiával ellentétben, amikor is a beteg választhat a rendelkezésre állók közül, a betegnek (nézetünk szerint) ebbe ne legyen beleszólása. Ez okból a betegség kezelésre szokásosan alkalmazott gyógyszerféleségeket csak röviden felsoroljuk. Akit a téma részletsebben érdekel, az nélkülünk is meg fogja találni a részleteket az Interneten, amihez elvi okokból nem nyújtunk segítséget és kifejezetten nem is ajánljuk. 2. Az "Olvassa el a betegtájékoztatót vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!" figyelmeztetés a Parkinson gyógyszerek esetében különösen megszívlelendő. Ennek egyik oka az, hogy számos Parkinson gyógyszer nem elhanyagolható mértékű mellékhatásokkal járhat, ezért minden esetben szigorún tartsuk magunkat az orvosunk által meghatározott gyógyszeradaghoz. Nem Parkinson gyógyszerek szedése esetén tájékoztassuk kezelőorvosunkat, hogy meg tudja ítélni gyógyszereink összeférhetőségét. Orvosunk néha megfeledkezhet arról, hogy tájékoztasson bennünket a gyógyszerek szedése mellett betartandó táplálkozási szabályokról. Természetesen nem lehet ehelyütt minden gyógyszerre egyformán érvényes szabályokat megfogalmazni, de azt azért jó, ha tudjuk, hogy a levodopa (L-dopa) gyógyszereket a megfelelő mértékű felszívódás biztosítása érdekében étkezés előtt legalább 20 perccel vagy utána 1.5 órával szükséges bevenni. (E szabály alól kivétel a Madopár HBS, amit étkezés után javasolt bevenni.) Sajnos az étkezéssel nem együtt bevett L-dopa esetén előfordulhatnak gyomorpanaszok (émelygés, hányinger, gyomorfájdalmak), ezért ezt a szabályt kényszerűségből megszeghetjük, azaz a levodopát bevehetjük étkezés közben is. Ebben az esetben azonban célszerű az adott étkezésnél kerülni fehérjék fogyasztását, amit sokan egyébként is csak vacsorára ajánlanak. A dopamin agonistákat ezzel szemben étkezés közben vagy közvetlenül utána ajánlott bevenni. Mivel a betegség oka nem ismeretes, a Parkinson kór gyógyszeresen nem gyógyítható. Ha tekintetbe vesszük a betegség által okozott tünetek sokféleségét, olyan gyógyszer előállítására sem számíthatunk, ami a betegség összes tünetét (remegés, izommerevség, depresszió stb.) megszüntetné. Bár a betegség gyógyszeres kezelésének alapjai több évtizednyire nyúlnak vissza, és még ma is számos újabbnál újabb gyógyszer áll kipróbálás, illetve fejlesztés alatt, összefoglalóan talán akkor járunk a legközelebb a mai valósághoz, ha azt mondjuk, hogy a jelenleg rendelkezésre álló Parkinson-kór gyógyszerekkel 1 .Enyhíteni lehet a betegség tüneteit (a beteg panaszait). 2. Meg lehet velük könnyíteni a beteg mozgását. 3. Lassítani lehet a betegség továbbfejlődésének ütemét, és ezáltal meghosszabbítani a beteg jó életminőséggel leélhető éveinek számát. A Parkinson-kórt természetesen úgy lehetne a legkönnyebben gyógyítani, (pontosabban kezelni), ha a hiányzó dopamin mennyiséget közvetlenül be tudnánk az agyba juttatni. Ez azonban sajnos (legalább is egyelőre) nem megy. Az agynak van ugyanis egy védőrendszere, amely a véredények felöli irányból érkező anyagoktól védi magát. Ez az úgynevezett vér-agy gát. A számunkra megfelelő vegyületek molekulái azonban olyan nagyok, hogy nem képesek ezen a gáton átjutni. Úgy 1998 közepe táján támadt egy amerikai kutatóorvosnak, W. Freynek egy ötlete. Eszébe jutott, hogy van egy szervrésze az embernek, nevezetesen a szaglóhám, amelyik a vér-agy gát megkerülésével, közvetlenül jut be az agy szaglóközpontjába. A sebtében elvégzett patkánykísérletek igazolták a kutató elképzelését, sőt a várakozást meghaladóan az történt, hogy a patkányok orrába csöpögtetett idegnövekedést serkentőszert nemcsak a patkányok szaglóközpontjában, hanem az agy más részében is ki lehetett mutatni. Ennek alapján magától adódik a következtetés: "mindössze" annyit kell tenni, hogy a megfelelő vegyületeket el kell juttatni az agy megfelelő helyére. Ha ez sikerül, nemcsak a Parkinson-kór, hanem más agybetegségek (az Alzheimer kór és a szklerózis multiplex) is feltehetően gyógyíthatóvá válik. Egy új (pláne egy ennyire forradalmian új) gyógyszer vagy eljárás kifejlesztése és klinikai kipróbálása azonban hosszú évekbe telik. Ezért aztán egyelőre kénytelenek vagyunk még mindig megelégedni az - egyes esetekben már évtizedek óta alkalmazott - más megoldásokkal. A ma használatos gyógyszerek (vagy inkább gyógyszer csoportok, illetve kombinációk) a betegség természeténél fogva a következő irányokban hathatnak. 1. Gátolják a dopamint elbontó enzimek működését (úgynevezett MAO-B bénítók). E gyógyszerek legismertebbje a már említett magyar fejlesztésű Seleglin, ill. Ju mex. 2. Csökkentik az izommerevséget (NMDA antagonisták)., 3. Csökkentik a remegést (antikolinerg szerek). 4. Pótolják a dopamint (pontosabban a dopamin előnyagát juttatják be az agyba, ah ol az dopaminná alakul át) (L-dopa). 5 . Emelik az L-dopa hasznosítását az idegsejtekben (COMT inhibitorok) 6. Javítják az agysejtek dopamin hasznosító képességét(dopamin agonisták). Gyógyszernek nem minősülő készítmények A már több évtizede a Parkinson-kór kezelését kutató bécsi prof. Dr. Birkmayer (akinek a nevéhez fűződik többek között a még ma is a legszélesebb körben alkalmazott L-dopa) és kutatóintézete által kifejlesztett két szer (az ENADA és az ENACHI) hatóanyaga (a NADH), azonos, csak az egy tablettában lévő hatóanyag mennyiségében és a felszívódás módjában különböznek egymástól. A Coenzym-1 néven is nevezett NADH már közel száz éve ismert, mint az emberi test energiatermelésének nélkülözhetetlen anyaga. (A NADH egy rövidítés: Nicotinamid Adenin Dinukleotid, ami kiegészül a H betűvel, amely a hidrogént jelöli.). A NADH a sejtépítésben játszik jelentős szerepet, különösen a kémiai hírvivő molekuláinak szintézisében. Ezeknek a hírvivő anyagoknak (dopamin és noradrenalin) meghatározó szerepe van az agy megfelelő működésében. Az ember öregedése során megfogyatkozott enzimek koncentrációját ezzel a kívülről, az emésztőcsatornán keresztül bevihető anyaggal pótolni lehet. Ezáltal a Coenzym1 rendszeres fogyasztásával időszakosan pótolhatók az elveszett dopamin termelő agysejtek is. A Parkinson gyógyszerek és az ENADA között alapvető különbség van. Ugyanis amíg a gyógyszerek a dopamin előanyagát (prekurzor anyagát) tartalmazzák, addig az ENADA a természetes dopamin szintézist segíti. Óriási a különbség! Míg az ENADA a funkciójukat ellátni képes idegsejtek aktív támogatója, addig a prekurzor anyagok szervezetbe kerülésével egyszerű negatív visszacsatolással a szervezet saját termelését csökkenti. A tanulmányok szerint az ENADA szedésével a klasszikus gyógyszerek mennyisége csökkenthető, sőt, egyes esetekben a gyógyszerek el is hagyhatók. Ez főleg a nem előrehaladott Parkinsonos állapotokban igaz. További hatalmas előny az, hogy az ENADA hatóanyaga teljesen természetes anyag. Élesztőből kerül kivonásra. Mellékhatást sem a tanulmányok során, sem a sok millió fogyasztó nem jelzett, és hozzászokni sem lehet a készítményhez. Klinikai teszt keretében Parkinson-kórban szenvedő betegeken többször is kipróbálták az ENADA hatását. 161 beteg 90%-ának javultak a mozgási panaszai a Coenzym-1 adását követően. A klinikai tünetek javulásával egy időben emelkedett a vizelet homovanilinsav tartalma, ami az L-dopa szintézisének objektív bizonyítéka. Az első sikerek után újabb 415 Parkinson-kórban szenvedő beteget kezeltek Coenzym-1-gyel. Egy következő lépésben az intravénásan adott Coenzym-1 hatását hasonlították össze a szájon át szedhető Coenzym-1 tartalmú tabletta (ENADA) hatásával. 885 beteg közül 415 kapott vénás infúziót és 470 pedig tablettát. A tablettát szedők közül a betegek 80%-a reagált a tüneteik javulásával. A világ minden jelentősebb országára kiterjedően szabadalmazott termék táplálék-kiegészítőként van törzskönyvezve annak érdekében, hogy egyetlen rászoruló betegnek se kelljen attól függenie, hogy orvosa hajlandó-e a készítményt receptre felírni a számára. Sajnos a mi számunkra ennek nemcsak előnye, de hátránya is van. Nevezetesen a szer ára, ami inkább a nyugat-európai és amerikai fogyasztók pénztárcájához igazodik. Azt, hogy a magyar betegek közül minél többen hozzáférhessenek a szerhez, a feltaláló és egyben gyártó cég állandó akciókkal és árengedményekkel segíti. További információkért és az aktuális árak megtekintéséhez kérjük, kattintson ide: ENADA Ha vsrolni szeretne, jegyezze meg a k- vetkez jelszt, amit ha ber megrendel- sben az erre szolgl helyre, kt doboz termk rrt hrmat fog kapni. Ez a mi ajndkunk nnek. Figyelem! A jelsz naponta vltozik. A mai nap: CoD táplálék-kiegészítő teakeverék A magyar Dr. Dávid Tamás és munkatársa dr. Qin Li nevéhez fűződő CoD Tea és Célzott Táplálkozási Rendszer alapjául egy méregtelenítő, életerőt fokozó teakúra, valamint a táplálkozás és az életvitel pozitív irányba történő radikális megváltoztatására szolgál. A tea hatását főként rákbetegeken próbálták ki, tudományosan dokumentált módon (több mint 4.500 betegen). A tea alapanyagai tropikus és szubtropikus növényi keverékek, melyeket az esőerdők őslakói már évezredek óta fogyasztanak természetes napi táplálékként. Bár a CoD rendszer szóba jöhető alkalmazási területei között a Parkinson-kór csak a 13. helyen szerepel, talán érdemes felsorolni a tea fogyasztásával és a hozzá kapcsolódó táplálkozási szokások megváltoztatásával elérhető lelki javulásokat, melyek a Parkinson beteg számára egyáltalán nem mellékesek. Ezek: ·
A CoD teakeverék legfőbb hatóanyaga a macskakarom (Uncaria) nevű növény porrá zúzott formája, pontosabban a 120-nál is több macskakarom gyűjtőnévvel nevezett növények közül egyetlen egy, melyet külön névvel különböztettek meg az összes többi, gyógyászatilag ilyen hatásokkal nem rendelkező fajtától. Dr. Dávid és a körülötte működő kutatócsoport kezdettől fogva minden CoD teafogyasztótól begyűjtötte a beteg és a kezelőorvosa által rendszeresen készített részletes feljegyzéseket a beteg közérzetéről, dohányzásáról, alkoholfogyasztásáról, pszichikai terheléséről, nehézfém-terheléséről, laborleleteiről stb., valamint a betegség orvosi szempontból vizsgált lefolyásáról. Ennek eredményeként tekintélyes méretű, klinikailag igazolt dokumentáció halmaz jött létre, melynek statisztikai kiértékelése még folyamatban van. A Parkinson-kórt illetően szavahihető forrásból ez ideig egy esetről kaptunk beszámolót, mely szerint a beteg általános állapota kifejezetten a CoD Tea és Célzott Táplálkozási Rendszer alkalmazásának hatására lényegesen javult. A teát a hozzá tartozó, a teljes táplálkozási rendszer leírását tartalmazó füzettel együtt egyes gyógynövényboltok árusítják hozzávetőleg 19.000 Ft/doboz áron. Egy doboz teakeverék tartalma kb. egy hónapra elegendő. Egy-egy kúra ajánlott időtartama minimum 6-9 hónap. Az idegsebészeti beavatkozások (magyarán szólva különféle agyműtétek) elvégzésének lehetőségét jelenti. Régebben többféle agyi beavatkozást végeztek, melyek hatása nem terjedt ki a betegség minden tünetére. Például az úgynevezett thalamotomiás kezeléssel, illetve az agy thalamus nevű részének az ingerlésével csak a remegés mértéke csökkenthető. Az un. Gpi műtéttel pedig a mozgási zavarok kezelhetők. Sajnos azonban (főleg a kétoldali beavatkozás esetén) elég komoly mellékhatások jelenhetnek meg. A fenti hátrányok miatt ma már a műtéti beavatkozásban a bőr alá behelyezett pace-makert (ütemadót) használják, mely a mélyagyban elhelyezett ingerlő elektródával van egy vékony, a nyak és a tarkó bőre alatt vezetett huzallal összekötve. Ezzel a megoldással a két agyfélteke külön-külön is vezérelhető. |
Az ütemadót maga a beteg kapcsolja be és ki, illetve szabályozza az ütemadó működési paramétereit. A készüléket például éjszakára érdemes kikapcsolni, hogy ne fogyasszon feleslegen áramot, ugyanis az ütemadó áramforrását időnként (mintegy 5 évenként) cserélni kell, ami egy kis műtéti beavatkozással jár. A pace-makeres műtét legnagyobb hátrányaként rendkívül nagy költségességét szokták említeni. Az orvostudomány egyik legkorszerűbb, számos, eddig gyógyíthatatlannak ismert betegség gyógyítására reményt adó felfedezése az úgynevezett őssejt beültetés, amit 1980-tól alkalmaznak. Röviden arról van szó, hogy egyenesen az agyi célterületre, ahol a dopamint előállító sejtek elhaltak, kell olyan sejteket beültetni, melyek képesek dopamint termelni. Számos kísérlet után a legjobb eredményt úgy sikerült elérni, hogy embrió agyából vett feketeállományú szövetet (sejteket) ültetnek be, melyek a beültetés helyén szaporodásnak indulnak, azaz megnövelik a dopamin termelő sejtek mennyiségét és így visszapótolják a dopaminhiányt. Itt kivételesen álljunk meg egy pillanatra! Nem tévedés, a beültetésre kerülő sejteket valóban embrióból, azaz a nők petefészkében kifejlődő emberi lényből (vagy lény-kezdeményből) lehet kinyerni. És ez itt a bökkenő. Minek tekintsük az embriót, magát? Élő, de emberi tulajdonságokkal (netán lélekkel) nem rendelkező sejtcsoportnak vagy éppen ellenkezőleg, a női petesejt a megtermékenyülés pillanatától kezdődően emberi lénynek? Számos fórumon vetették már fel ezt a kérdést tudományos vagy éppen vallási alapokon. A dolgot leegyszerűsítve ugyanis azt kell eldönteni, hogy felhasználható-e egy élő (vagy akár egy halott) ember(i lény) bármilyen szerve orvosi kísérletek vagy gyógyítás céljából. A magyar törvények szerint (kissé leegyszerűsítve a dolgot) a klinikai halál beálltával bárkinek bármely szerve felhasználható gyógyászati céllal történő átültetésre kivéve, ha a szerv "tulajdonosa" ezt kifejezetten megtiltotta. Nem így például Németországban vagy Ausztriában, ahol a törvények kifejezetten tiltják az ilyen jellegű beavatkozásokat, sőt, magukat a velük kapcsolatos kutatásokat is. Bármi is legyen valakinek az álláspontja ebben a valóban nem egyszerűen eldönthető kérdésben, gondoljuk meg azt, hogy az orvosok a világ nem kevés országában évente több ezer abortumot (a női méhből valamilyen okból kivett embriót) dobnak ki szó szerint a szemétbe. Köztük igen sok olyat is, amelyek egy-egy Parkinson-kórban (vagy más, agyi betegségben) szenvedő beteg sorsát fordíthatta volna jobbra. De nézzük csak! Valóban nincs más megoldás? Ma már ott tartunk, hogy az őssejtekből mesterséges beavatkozással létrehozhatók a legkülönfélébb sejt- és szövettípusok. Nemrégiben sikerült a kutatóknak programozással olyan sejtnyalábokat készíteni, melyek a központi idegrendszert felépítik. Igen ám, de honnan is származhatnak ezek az őssejtek? Történtek kísérletek magától a betegtől (a gerincvelőből) kivett sejtek felhasználására. A legnagyobb probléma itt az volt, hogy ezek a sejtek a beteggel azonos korúak (ugyanolyan öregek), ezért hosszú időn át történő működésükre nem lehet biztosan számítani. Aztán még valami. Az agyi beültetésre alkalmas szöveteket újabban génsebészeti úton módosított sejtekből állítják elő. Bár az eljárást még csak most kutatják, nem kis nehézséget jelent az a társadalmi ellenállás, amely minden területen elutasítja a géntechnológia alkalmazását. Ördögi körről van tehát szó, amelyből azonban van kitörési lehetőség. Megfelelő propagandával fel kell világosítani az embereket az élet és a halál kérdéseiről! Könnyen tör pálcát az embrió agyát felhasználó orvos és beteg fölött az, aki ilyesmire nincs rászorulva. Mennyivel lenne másabb a helyzet, ha az eljárás ellenzőjének, saját magának lenne szüksége ilyen beavatkozásra? 2005. decemberében Brüsszelben az Európai Neurológiai Társaság és az Európai Parkinson Szövetség az EU Bizottságának támogatásával Parkinson betegek és hozzátartozóik számára neves orvosok, politikusok és az egyházak képviselőinek részvételével konferenciát szervezett "Őssejt Kutatási Konferencia Betegek Számára" címmel. A konferencián (amely sajnos Magyarországon szinte semmilyen nyilvánosságot sem kapott) két alkalommal (a konferencia megnyitásakor és zárásakor) megszavaztatták a 600 résztvevőt két kérdésről. Támogatja-e az őssejt kutatások gyógyászati célú kutatását és alkalmazását - volt az egyik kérdés. A másik pedig: Ha saját magán lenne szükség olyan beavatkozásra, melyhez embrióból származó őssejteket használnának fel, belegyezne-e a beavatkozás elvégzésébe. A szavazás eredménye a konferencia kezdetén 89 %, illetve 74 % igen volt, a konferencia végén pedig 99 %, illetve 89 %. Ehhez alig ha kell magyarázat. Eredeti témánkhoz visszatérve elmondhatjuk, hogy napjainkban az őssejt beültetés mutatkozik a legtöbbet ígérőnek, mivel itt már nem a betegség tüneteinek enyhítéséről, hanem új, élő sejtek képzéséről van szó, melyek a legteljesebb mértékben pótolják az elhalt dopamin termelő sejteket. Ezt a tényt - nem a Parkinson-kór miatt - elhalálozott Parkinson-kóros betegek agyának boncolási eredményei egyértelműen igazolták. Regeneratív gyógyászat (génsebészet) Sokan és sokat beszélnek a génsebészetről, mint a jövő "minden betegségre jó" gyógyítási módjáról. Az elmélet igen egyszerű: meg kell keresni azt a génhibát, amelyik a betegséget okozza, ki kell venni (szaknyelven kiütni) és helyébe hibátlan gént kell betenni. Nos, bár a világ számos kutatóhelyén (így Magyarországon is) folynak ilyen jellegű kutatások, a gyakorlati alkalmazhatóságtól még elég messzire vagyunk. (És ismét eljutottunk a géntechnológia alkalmazásának már tárgyalt problémájához.) Mágnesterápia (repetativ transcranialis mágnes stimuláció (rTMS) A mágnes- vagy magnetoterápia lényege egy erre szolgáló, a koponyán kívül lévő generátorral alacsony frekvenciájú, nagy energiájú elektromágneses impulzus (lökés) létrehozása, amelyet fókuszáltan az agykéreg egy adott pontjára irányítanak. (Az eljárás nagymértékben hasonlít a Parkinson-kór és a Parkinson szindróma megkülönböztetéséhez használatos mágneses motoros kéreg ingerléshez (MEP). A Parkinson-kóros betegnél (az eljárás magyar alkalmazójának közlése szerint) már a kezelés első hete után javítja a beteg mozgását, csökkenti a fájdalmas izomgörcsöket. valamint egyéntől függően különböző mértékben befolyásolja a remegést is, és ezeknek a hatásoknak köszönhetően csökkenthető a beteg napi L-dopa adagja.. Egy-egyhetes kezeléssorozat egyéntől függően 3-6 hónapig marad hatásos, ezért évente 2-3-szor a javasolt megismételni. Nem titkolhatjuk el, hogy Magyarországon több ideggyógyász szakorvos egyrészt szkeptikus az eljárás hatásosságát illetően, mások pedig a betegre nézve veszélyesnek tartják. Sajnos ezek a nézetek (legjobb tudomásunk szerint) szakmai fórumokon nem kerültek ütköztetésre, így magunk voltunk kénytelenek tájékozódni a külföldi szakfolyóiratokból. A külföldi szakfolyóiratokban számos közlemény számolt be klinikailag ellenőrzött körülmények között végzett kontrol csoportos vizsgálatokról is. Számos közlemény alapján először is azt állapíthatjuk meg, hogy egészen a közlemúltig nem volt tisztázott az rTMS egyénenként eltérő kezelési idejének és egyéb, nem kevésbé lényeges körülményeinek problematikája. ami megerősíteni látszik az eljárás alkalmazásának bizonytalanságait. 2005. januárjában jelent meg egy tekintélyes szaklapban (Science Daily) publikált közlemény, mely arról számolt be, hogy Nagy-Britanniában professzor Rothwell kutatói csoportjának sikerült gyors, konzisztens és kézben tartható változást elérni a - szélütést szenvedett - beteg agyában anélkül, hogy a kezelés hosszan tartó mellékhatásokkal járt volna. Az eljárás kedvezőtlen hatásáról sem ez, sem más források nem tesznek említést. A fent említett közleményben prof. Rothwell bejelentette, hogy megkezdik az eljárás Parkinson-kóros betegeken történő kipróbálását. Az utolsó hír a professzortól 2006. februárjában érkezett, és sajnos arról szólt, hogy a Parkinson-kór vizsgálatát még nem kezdték meg. Ezért prof. Rothwell két, más kutatók által végzett Parkinson-kórral kapcsolatos rTMS kutatás beszámolójára hívta fel figyelmünket. Az egyik közlemény azt hangsúlyozza, hogy bár az rTMS eljárást a depresszió kezelésében már több mint 10 éve alkalmazzák, a Parkinson-kórral kapcsolatos rTMS alkalmazások kutatási eredményei ma még elég ellentmondóak egymásnak, ezért még néhány évet még várni kell a megbízható eredményekre. A másik közleményben prof. Lomarev (National Institute of Neurological Disorders and Stroke, National Institutes of Health, Bethesda, Maryland, USA.) számol be 18 Parkinson-kóros betegen végzett placebo kontrollált kettős vaktesztes rTMS vizsgálatok eredményéről. A beszámoló szerint sikerült igazolni az rTMS kedvező hatását a betegek mozgási paramétereire, miközben javultak a kényszermozgások is. A 4 hétig tartó rTMS besugárzások hatása azonban csak egy hónapig tartott. A depresszió kezelésére az rTMS alkalmazását a klinikai gyakorlatban jelenleg Kanadában, Ausztráliában és Európában és Izraelben engedélyezik. Az amerikai FDA (egészségügyi hatóság) az engedélyt nem adta meg arra való hivatkozással, hogy még számos vizsgálatot kell lefolytatni több egészségügyi intézményt felölelő placebo kontrollált körülmények között. A Parkinson-kór rTMS kezelésének országonkénti engedélyezettségéről sajnos nincs adatunk, de az bizonyos, hogy az eljárásnak erre a területre sincs FDA engedélye. A fentiek fényében az rTMS Parkinson betegeken történő alkalmazásának megítélésében a helyzetünk nem egyszerű, ezért a közöltekhez nem fűzünk semmilyen kommentárt. Egyébiránt az rTMS egy hetes kezelésének a költségeiről eltérő (100 ezer forinton felüli) összegek forognak közszájon. A kezelést a társadalombiztosítás nem támogatja. Jobb híján alternatívnak nevezzük azokat a Parkinson-kór kezelésében alkalmazható eljárásokat, melyek a fenti kategóriákba ilyen-olyan okból (melyekre természetesen a megfelelő helyen kitérünk) nem férnek bele. Talán kevesen tudják, hogy a fizikoterápia szó szerint fordításban fizikai erőkkel (fény, hő, víz stb.) történő gyógyítást jelent. Ezzel pedig kényes ponthoz érkeztünk. Úgy tűnik ugyanis, hogy Magyarországon a Parkinson-kórnak ezt a gyógymódját (legalábbis a társadalombiztosítás által fizetett gyógymódok között) nem ismerik. Másrészt elég nehéz elkülöníteni a Parkinson betegek kezeléséhez alkalmazható fizikoterápiai eljárásokat az alternatív (vagy nevezzük inkább így: természetgyógyászati) módszerektől. Mi kényszerűségből mégis megkíséreljük, ezt a szétválasztást mégpedig azért, hogy egyértelművé váljon, hogy mi az, amit a társadalombiztosítástól más betegekhez (pld. a reumásokhoz) hasonlóan elvárhatnánk, és mi az, amiben Magyarországon a társadalombiztosítás által fizetett módon más betegek sem részesülnek (pld. akupunktúra). A tévedés jogát természetesen fenntartjuk magunknak mindkét irányban. Ha bárki hitelt érdemlően cáfolni tudja fenti megállapításunkat, készséggel megkövetjük, és korrigáljuk honlapunkat. Annak a Parkinson betegnek, akinek voltak már izomgörcsei, alig ha kell magyarázni egy lazító masszázs jótékony hatását. Maga a masszázs mindenki számára az ország minden nagyobb településén hozzáférhető (masszőrök magánrendelésein, gyógyfürdőkben, stb.). Csak az a kérdés, hogy a beteg meg tudja-e fizetni a masszírozás helyenként eltérő, de mindenesetre több ezer forintos árát (2.500-10.000 Ft). Ha szerencsénk van, akad egy jóindulatú rheumatológus, aki hajlandó (szabálytalan módon) társadalombiztosítási receptre felírni az orvosi masszázst és más, kedvező hatású (például szénsavas fürdő) kezelést. A magyarországi Parkinson betegek száma már régóta vita tárgya. Egyes becslések szerint nem több mint 5.000, mások szerint körülbelül és legfeljebb 50.000 betegről van szó. Ennyi beteg gyógyfürdői ellátásának finanszírozása természetesen nem kis összeget tenne ki. De ha meggondoljuk, hogy az említett számból hányan vannak azok, akiknek valóban módjában is áll ezeket a szolgáltatásokat igénybe vennie (akiknek lakóhelyén vagy könnyen elérhető közelségében van gyógyfürdő vagy masszőrrel rendelkező rendelőintézet), aligha tévedünk nagyot, ha ezt a számot 10 betegből 1-2-re tesszük. A várhatóan alacsony számú igénybevétel okai jól ismertek (amihez hozzá jönnek a Parkinson betegek helyváltoztatási problémái is), így talán nyugodt szívvel vehetjük fel céljaink közé a Parkinson betegek fizikoterápiai ellátása társadalombiztosítás által történő finanszírozásának kivívását. A Kínában és Japánban több ezer éve alkalmazott tűszúrásos akupunktúrát a nyugati orvoslásban a 70-es évek óta alkalmazzák, legelterjedtebben reumás és egyéb eredetű izületi és izomfájdalmak, valamint belső gyulladások gyógykezelésére. A WHO ekkor ismerte el hivatalos gyógymódnak az akupunktúrát, Magyarországon 1989-ben alakult meg az Akupunktúrás Tudományos Társaság. Az akupunktúra lényege az idegtörzsek ingerlése (rendszerint átszúrása) steril arany vagy ezüst tűvel. Az eljárás természettudományos magyarázatát a mai tudományos ismeretek alapján elég nehéz megadni annak okán, hogy alkalmazása nem tudományos alapokon, hanem több évezredes tapasztalatokon nyugszik. Természetesen vannak az akupunktúrának elméleti alapjai, melyek azonban a nyugati kultúrában nevelkedett ember számára inkább misztikusnak, mint a valóságot tükrözőnek tűnhetnek. Ne öntsük ki azonban a fürdővízzel együtt a gyereket is! Attól, hogy valaminek a működését nem tudjuk mai tudományos ismereteink alapján megmagyarázni, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az adott dolog nem is működik. Mindössze arról van szó, hogy ezt a működést egyelőre még nem ismerjük. Lényegében és röviden arról van szó, hogy az akupunktúra anatómia elemei az emberi test minden részén található akupunktúrás pontok és vezetékek, a meridiánok, melyekben - a keleti orvoslási tudomány szerint - a "csi" (az életenergia) kering. A csit az egymással szemben álló és egymást kiegészítő és ellentétes pólusú erők, a yin és a yang irányítják. Az elmélet szerint a szervezet energiaegyensúlyát és a szervek működésének harmóniáját külső és belső, a mikro-és a makrokozmoszban lejátszódó folyamatok ellentétes hatásai határozzák meg. Eszerint minden szervezet élete különbözi összetevőinek egyensúlyától függ. A yin-yang egyensúly felbomlása idézi elő a különféle betegségeket. A meridiánok mindegyikéhez egy-egy szerv vagy csoport tartozik és szerepük az, hogy szabályozzák ezek működését. összekapcsolják a belső szerveket a külsőkkel, így biztosítva a test egységes egészként történő működését. A csatornák hibás működése képezi a betegségek fő okát. Az akupunktúrás pontok a bőrfelületen lévő 0.5-2 mm átmérőjű kis területek, ahol csökkent a terület elektromos ellenállása. Ennek a pontnak az ingerlésével vagy nyugtatásával befolyásolható a hibásan működő meridián és ezáltal gyógyíthatók a különböző szervek megbetegedései. A gyógyítás elve tehát a yin-yang erőviszonyok rendezése a meridián hálózat keringési rendszerében, ami a helyesen kiválasztott pontokon történő tűszúrással érhető el. Parkinson-kór eredetű izomfájdalmak és a betegség kísérő jelenségeként előforduló depresszió kezelésére az akupunktúra jól bevált Magyarországon is, mármint annak, aki számára az hozzáférhető, és aki azt meg is tudja fizetni. Egy-egy kezelés ára ugyanis 3-5 ezer forintra tehető, amihez rendszerint még hozzá jön egy-két másik gyógyító eljárás (általában hát- és talpmasszázs), persze annak külön árával. Így egy kezelés-együttesből álló látogatás az esetek jelentős hányadában kínai, orosz vagy ukrán orvosokat alkalmazó magyarországi rendelőben 8-10 ezer forintba fog kerülni. A kezelések száma, az igénybevétel, valamint az ismétlődő vagy fenntartó kezelések sűrűsége minden beteg esetében egyedi. A panaszok csökkenését 8-10 kezeléscsomag után lehet elérni. Egy-egy kezeléscsomag mintegy 20-25 alkalomból áll, amit a hatás fenntartásához évente 3-4-szer meg kell ismételni. A magunk részéről az akupunktúrát minden Parkinson betegnek, aki képes a kezelésekhez hozzájutni, panaszai enyhítéséhez bátran ajánljuk, bár a fentiekből alighanem mindenki számára kiderült, hogy Magyarországon a társadalombiztosítás által finanszírozott akupunktúrás orvosi ellátás nincs. Az úgynevezett Chi gép tulajdonképpen egy igen egyszerű szerkezet, mely a hagyományos kínai orvoslás masszázsmódszereinek alapján edzi a lábizmokat, ezáltal tulajdonképpen gépesítve a kézi masszázst. Működésének lényege egy meghatározott görbe mentén folyamatosan mozgó lábtartó, melynek mozgása kihat az egész testre, és így hullámmozgásba hoz minden testrést és ezáltal (legalább is a gép ismertetője szerint) harmonizálja az akupunktúránál már megismert meridián energiákat. Igazolt mérések azt mutatják, hogy a gép használata növeli a vér oxigéntartalmát, lazítja az izomzatot, feszessé teszi a szöveteket és szalagokat. 15 perces használat állítólag másfél órás tempós gyaloglás, vagy 10.000 lépés hatásával ér fel, így rendszeres használata pótolja a mozgástréninget. A piacon lévő számos csodaeszköztől eltérően a Chi gép rendelkezik az Amerikai Állami Élelmiszer- és Gyógyszeripari Hatóság (FDA) Egészségügyi és Radiológiai Készülékek Centrumának engedélyével, amit csak az igen szigorú követelményeket teljesítő eszközök nyerhetnek el. Ez az engedély garantálja a gyártó által az engedélykérelemben felsorolt adatok és hatások teljesülését. A fentiek alapján a Chi gépet bátran ajánljuk rendszeres tornánk kiegészítőjeként, részbeni helyettesítőjeként. A gép ára 20 és 60 ezer forint között mozog, ami annak tudható be, hogy mivel a szerkezet igen egyszerű felépítésű, rengeteg hamisítvány van a piacon. Az amerikai ár kb. 300 USD (kb. 70 ezer Ft), amely viszont az engedélyben lévő fotó szerint is a lábtartón kívül egy, a derekat körülvevő szerkezetet is tartalmaz.
|
A fénnyel történő gyógyítás már az ókori Egyiptomban szokásban volt, amikor is a betegeket a piramis mellé kifektették a napra, ahol a Napisten segítségével gyógyultak. Ógörög források is szólnak a napfénnyel történő gyógyításról, amit ők heliotherápiának neveztek (helios - nap, therapia - gyógyítás). Aztán hosszú ideig néma csend, mintha az orvostudomány megfeledkezett volna a dologról. Annyi azonban bizonyos, hogy a fény természete és ennek kapcsán a mesterséges napfény előállítása már régóta izgatta a tudósokat. köztük az orvosokat is. A fizikusok korán rájöttek a fény kettős (hullám és rezgés) természetére, de csak az 1800-as évek elejére sikerült tükrök segítségével úgynevezett polarizált (egy síkban rezgő) fényt előállítani. Még száz évnek kellett eltennie ahhoz, hogy olyan fényt sikerüljön képezni, amely nemcsak igen jól megközelíti a napfény optikai tulajdonságai, de - mintegy ráadásként - gyógyászati célra is alkalmas. Ez a siker Niels Ryberg Finsen, dán orvos nevéhez fűződik, aki a bőrfarkas nevű bőrbetegség fényterápiával történő sikeres gyógyításáért 1903-ban Orvosi Nobel-díjat kapott. Ezt követően kezdett a fényterápia elterjedni, de sokáig megmaradt a borbetegségek és sebhegek gyógyításának területén, mígnem lassacskán újra feledésbe merült. Hosszú szünet után a 20. század vége felé közeledve a magyar Dr. Fenyő Márta és csapata fejlesztett ki (eredetileg a lábszárfekély gyógyítására) a kor műszaki színvonalának megfelelő, lágy lézerfénnyel működő fényterápiás készüléket, melyet (senki sem próféta a saját hazájában) külföldön kezdtek először gyártani és széles körben alkalmazni. Magyarországon 2002-ben nyilvánították orvostechnikai eszközzé azt a fényterápiás lámpát, melyet ma már számos egészségügyi intézményben és rendelőben sőt, sokan már otthon is használnak. Azóta a fényterápiás lámpa nemcsak technikailag változott meg az eredetihez képest, hanem kiszélesedett gyógyászati alkalmazásának köre is. Bár használatának fő területe talán még ma is a borgyógyászat, szép eredményeket érnek el vele számos más területen, többek között a lábszárfekélyek, felfekvések, égési sérülések, műtét utáni sebek gyógyítása mellett, a reumatológiában, fizioterápiában és a fájdalom-csillapításban is. Sajnos a külföldi szakirodalom kissé mostohán bánik a fényterápiával, így aztán Parkinson-kórral kapcsolatos izomfájdalmak enyhítésére való - klinikailag igazolt - alkalmasságáról nem tudunk beszámolni. Hogy mégis ilyen nagy teret szenteltünk neki, annak olyan széles körű elterjedtsége az oka, hogy könnyen előfordulhat, hogy van már ilyen célú, csak nem publikált alkalmazás is. Ha bárki tudna vagy hallana ilyesmiről kérjük, hogy tudassa velünk, hogy akár pozitív, akár negatív tapasztalatát megoszthassuk a betegtársainkkal is. Legjobb tudásunk szerint Magyarországon két cég forgalmaz (két különböző gyártmányú, de műszaki paramétereit tekintve közel azonos) fényterápiás lámpát, mindketten különböző méretben és teljesítménnyel. Az egyik cég üzletkötői hálózaton keresztül értékesít, nem fix áron. Azt, hogy egy adott helyen mennyi a konkrét ár több - előttünk ismeretlen - tényező befolyásolja, de típustól és felszereltségtől (fényszurok, állvány stb.) függően a 3 készüléktípus ára kb. 100 ezer, 250 ezer, illetve 700 ezer forint. Tudomásunk szerint egyedi megállapodás alapján szó lehet kölcsönzésről is, ami a középső kategóriájú készülék esetén kb. 9.000 Ft/hét, házhoz szállítással együtt. A másik forgalmazónál a készülékek fix árasak, tehát bárhol a listaáron (ami a típustól és a tartozékoktól függőn 70 és 140 ezer forint között van) lehet megvásárolni. A készülékek itt biztosan kölcsönözhetők 3.500,- Ft/hét +ÁFA (+ 50.000 Ft letét) áron, de ha valaki megvásárolja a készüléket, akkor a kölcsönzés díját beszámítják a vételárba, A járó beteg szabálykönyvben feltüntetett szakorvosok (a neurológus is benne van) rendelvényére történő vásárláskor a cég 4.150 Ft (nettó) engedményt ad a vételárból, nyugdíjasoknak az engedmény összege nettó 2.075 Ft," A fényterápia igénybevételét az állami egészségügyi ellátás keretében működő intézményekben (kórházak, szakorvosi rendelők stb.) a társadalombiztosítás fizeti. Magánrendelőkben a kezelés díja mintegy. 200 ft/2 perc és 500 ft/10 perc körül van. A tudományos nevén hiperbárikus oxigénterápiáról (HBOT) az első orvosi közlemények a hatvanas évek közepén jelentek meg és arról szólnak, hogy miként sikerült azt agysérült betegek kezelésében alkalmazni. Az eljárás lényegileg azon alapul, hogy megnövelt (1,5-1,75 atmoszféra nyomáson tiszta oxigént lélegeztetnek be a beteggel, alkalmanként 30-60 perc ideig. A belégetetés megkezdése előtt rendszerint a beteg kap egy, több vitamin keverékéből álló injekciót. A vitaminok és a megnövelt oxigén nyomás hatására javul a beteg agyának vérellátása és a vér oxigéntartalma, és ennek köszönhetően megnövekszik az újra képződő agysejtek mennyisége. A látható eredmény eléréséhez mintegy 80 kezelés (egyes, rendkívüli esetekben még ennél is több) szükséges. Ami a Parkinson kórt illeti, 1988-ban jelent meg Amerikában dolgozó orosz orvosok tudományos közleménye, mely szerint diagnosztizált Parkinson-kóros betegeken végezték el a HBOT hatásosságának klinikailag ellenőrzött vizsgálatát. A közlemény szerint 64 Parkinson-kórral diagnosztizált beteget vizsgáltak, akiket egymást követő napokon kezeltek 40-tol 60 percig 1,3 és 2,0atmoszféra nyomású oxigénkamrában. Igazoltan jótékony hatással a kezelés (a közlemény szerint) 55 betegnél járt. Ezek közül is a legjobb eredményt a vasculáris parkinsonizmussal diagnosztizált és 65 évesnél fiatalabb betegeknél sikerült elérni, akik betegsége 1-5 évvel a kezelést megelőzően kezdődött. A leggyengébb eredményt a remegéssel kísért hyperkinézia esetek adták. Bár a nemzetközi szakirodalom bőséggel tárgyalja a megnövelt nyomású oxigénterápia alkalmazásának lehetőségeit, igazán tekintélyes és megbízható forrásból származó adatok a Parkinson-kór sikeres kezeléséről nem találhatók. Érdekességként megemlítjük, hogy oxigénterápiás berendezéseket Magyarországon is gyártanak, de referenciák iránti érdeklődő levelünkre a gyártó sajnálatos módon nem válaszolt. A tai chi egy ősi kínai testedzési módszer, mely az utóbbi években kezdett Európában elterjedni. A tai chi lényegét tekintve egy lassú, folyamatos mozgássor, mely a test rugalmasságát és egyensúlyban tartását hivatott biztosítani,, relaxációval (ellazulással) összekötve. A külföldi Parkinson szakirodalomban itt-ott lehet néhány közleményt találni, melyek a tai chi elsajátításának és gyakorlásának a betegségre gyakorolt kedvező hatásáról szólnak. Sajnos a tai chit mozgáskorlátozott személyek a különleges mozgásfajták miatt aligha tudják magas fokon művelni. Mindazonáltal létezik egy egyszerűsített, kortól és mozgásképességtől függetlenül mindenki által gyakorolható változata, mely mintegy 20 lassú, finom mozdulatból áll. Közvetlen tapasztalatról a tai chi folytatását illetően sajnos nem tudunk beszámolni, ezért szívesen vennénk, ha valaki, aki végezte már ezt a "tornát", és érezte a Parkinson-kórra gyakorolt kedvező hatását, tapasztalatait megosztaná velünk, hogy honlapunkon közzé tehessük. Bizonyos jóga gyakorlatok rendszeres végzése kedvező hatással lehet a Parkinson betegekre - tartják a jóga oktatók. Az általa nyerhető előnyök a test hajlékonyságának javulásában mutatkoznak meg elsősorban, d e kedvező hatást gyakorol a légzésre és a relaxációs (ellazulási) képességre is. Egy speciális válfaja a hatha jóga vagy még inkább a rádzsa jóga meditációs túlsúlya ugyancsak igen kedvező hatású lehet. Sajnos, közvetlen tapasztalatokról itt sem tudunk beszámolni, ezért erre is érvényesek a tai chinál elmondottak. Az észak-Karolinai (USA) Duke egyetem kutatói a dopamin előállítására képtelen egereket tenyésztettek ki, melyek ennek következtében a Parkinson-kóros betegeknek tekinthetők. Az alapötlet az volt, hogy különféle, a mozgást serkentő amfetamin származékokkal próbálták elérni, hogy az egerek valamennyire visszanyerjék mozgáskészségüket. A kísérletet siker koronázta. Ugyanis a disco drogként közismert ecstasy-val rokon vegyület ugyan nem állított elő dopamint az egerek agyában, viszont az eredményt tekintve ugyanazt a hatást mutatta, mintha a dopamint pótolták volna. Ráadásul az alkalmazott amfetamin származéknak nem volt se jelentősebb mellékhatása, és függőség sem alakult ki. Mielőtt a hozzánk legközelebb lévő discoba rohannánk napi ecstasy adagunkat megvásárolni, figyelmesen olvassuk el még egyszer a fenti hírt! Ugyanis az eredményt nem a közismert disco droggal, hanem egy azzal rokon amfetamin származékkal sikerült a kutatóknak elérni. A jellegzetesen női folyóiratok egészséggel foglalkozó rovataiban, de még a népszerű tudományos ismertető folyóiratokban is már évek óta időről időre megjelennek olyan közlemények, melyek szerint a kávéfogyasztás és a Parkinson-kór előfordulásának gyakorisága között összefüggés van. Sőt, egyesek odáig mennek, hogy koffein fogyasztásával a dopamin vesztesség nemcsak hogy megállítható, de a dopamin pótolható is lenne. A hír nem alaptalan, ugyanis valóban megjelentek ezzel a témával foglalkozó tudományos közlemények (például úgy 3-4 évvel ezelőtt a Kávéforgalmazók Nemzetközi Szövetségének lapjában.). A valóság az, hogy egyes közlemények szerint a mesterségesen előidézett dopamin hiányos egerekkel egy-két csészényi feketekávé megitatása után agyukban a dopamin szintje majdnem a normális mértékig emelkedett. Sajnos azonban (és erről is szól néhány, de ritkábban idézett közlemény) ezt az eredményt a mai napig nem sikerült embereken is kimutatni. Aligha kell bizonyítani, hogy a kreatív hobbival rendelkező ember számos vonatkozásban teljesebb életet él azoknál, akik magukba fordultan élik le életüket, A különféle hobbik ébren tartják a beteg szellemi és fizikai aktivitását. A kézügyességet igénylő kedvtelések (festés, kerámiázás, modellezés, fúrás-faragás és egyebek) segítenek megőrizni a finom motoros funkciókat (mozgásokat), az erőnlétet és a kitartást. Mindemellett javítják a beteg pszichés (lelki) állapotát is. Amennyiben olyan hobbink van, mely gépek vagy éles eszközök és hasonlók használatával jár, fokozott mértékben ügyeljünk a balesetveszélyre! Szerencsésnek mondhatja magát az a Parkinson beteg, akinek van házi kertje vagy lakóhelyéhez közeleső telke. Mondani sem kell, hogy itt (a téli átmeneti időszakot kivéve) mindig lehet találni tennivalót. Az ásás, lapátolás, kapálás, gereblyézés és a többi kerti munka mind-mind kitűnő testmozgási lehetőségek. Legyen szó veteményesről vagy dísznövény termesztésről, tartsunk be néhány alapvető szabályt! Csak olyan méretű területet műveljük meg, amivel kapcsolatos munkákat állapotunkkal összhangban megerőltetés nélkül el tudunk végezni. A legjobb még ekkor is, ha nem ugrunk neki azonnal a tennivalóknak, hanem előtte némi bevezető testgyakorlatokat végzünk, hogy izmainkat bemelegítsük. Csináljunk (és tartsunk) rendet a szerszámoskamrában. Rendezzük át eszközeinket, hogy a sűrűbben szükségesek könnyen elérhető helyen legyenek, hogy ne kelljen kaszán, kapán vagy locsolótömlőn áthajolni, pláne átmászni, hogy elővehessük őket. Egyben nézzük is át kerti eszközeinket biztonsági szempontból és ha szükséges, a csorba, repedt nyelű és hasonló szerszámok helyett vásároljunk újakat. Különösen létránkat vizsgáljuk meg, hogy elég stabilan megáll-e, és kizárólag csak akkor használjuk, ha biztosan meg tudunk állni rajta az egyensúlyunk elvesztése nélkül. A létráról való leesés kockázata nem éri fel a kertészkedés összes előnyével sem. Sohase terheljük túl magunkat, mindig csak annyit dolgozzunk, ameddig jólesik. Munka közben tartsunk szüneteket, és meleg időben gondoskodjunk a folyadék vesztesség pótlásáról. (Nagy melegben félóránként igyunk meg egy pohár vizet vagy más folyadékot.) A zene megkülönböztetett szerepet játszik az ember életében. Az aktív zenélés (hangszeres játék vagy éneklés) akár otthon egyedül, akár közösségben végezve azonkívül, hogy ugyancsak hozzájárul a mozgásképesség megőrzéséhez , pszichológiailag is kedvező hatású. Az éneklés javítja, illetve megőrzi a légzésfunkciókat, ami kamatozni fog a beszélőképesség hosszú távú megőrződésében is. A zene köztudottan kihatással van a hallgató érzelmi állapotára, és adott esetben erős stressz hatással is járhat. Ne hallgassunk ezért (főleg egyedül ne!) lassú tempójú, búskomor hangulatú zenét. (Például - bármilyen szép is - Chopin Gyászindulóját vagy a Deres már a határ kezdető nótát.) Hasonlóképpen (csak ellentétes előjellel) káros hatással lehet ha beleéljük magunkat valamelyik hősi opera főszereplőjének a bőrébe. Egy jó mulatós nóta feldobhatja hangulatunkat, amit némi alkohollal tovább lehet emelni. (Az alkohol idegsejt károsító hatása pedig közismert.) A zenehallgatásnak létezik egy, Parkinson betegek számára különösen ajánlott módja. Ha kedvenc zeneműveink hallgatása közben karunkkal "vezényeljük" a zenekart vagy utánozzuk a hangszer (például a hegedű, bőgő stb.) megszólaltatását, az egyúttal mozgási gyakorlatként haszonnal fog járni. Számos társadalompszichológiai tanulmány kimutatta, hogy a háziállatok jelenléte a családban javítja a gazdáik mentális (értelmi) és emocionális (érzelmi) egészségét. Itt alapvetően a macskáról és a kutyáról van szó. Mindkét állat kifejezetten szereti és kívánja is a gondoskodást. A háziállatok gondozása, simogatása, a velük való játszadozás mind hozzájárulnak a beteg mozgásképessége és rugalmassága megőrzéséhez. Sőt, a házi kedvencek tartása és kényeztetése vérnyomás és pulzusszám csökkentő hatása amellett, hogy kielégíti az ember természetes szeretetigényét. A mindennapos kutyasétáltatás ha nem is helyettesíti a rendszeres testmozgást, minden kétséget kizáróan hozzájárul a Parkinson beteg mozgásképességének megőrzéséhez. |